BABÉR
BABÉR, fn. tt. babér-t, tb. ~ok. Növénynem a kétlakiak és kilenczhímesek seregéből, mely déli Európában tenyészik. (Laurus). Minthogy a régi rómaiak ennek leveleivel koszorúzták a diadalmasokat, átv. ért. jelent: dicskoszorút, dicsőséget. Babért érdemelni. Babér koszorúzza homlokát.
„Embernek, ki földi pályán
Szépért és nagyért buzog,
Hol tenyészend a babér, mit
Érte érdemelni fog?“
Szépért és nagyért buzog,
Hol tenyészend a babér, mit
Érte érdemelni fog?“
| Bajza. |
Némelyek a baj-bér-ből (azaz viadal-bér) elemezik, mivel máskép bajfának is nevezik. Egyébiránt hasonló hozzá a tót bobek, és bob-javora.
