BALFASZ
BALFASZ, (bal-v-asz) mn. tt. balfasz-t, tb. ~ok. Együgyü, balga, balyókás. Balfasz Miska. Gyöke azon bal, melyből balga, balustya, balgatag származtak. A középképző f az ó ő-ből származott v-nek keményített változata, mint a dölfös, csörfös szókban, mintha volna: bal-ó-asz bal-v-asz. Csak alsó népnyelvben divatos szó.
