BEHAJT
BEHAJT, (be-hajt) ösz. áth. és önh. 1) Valaminek egyik végét kajmósan, kampósan, horgasan, meggörbíti s másik vége felé befordítja. Behajtani a villa hegyét, a gereblye fogát. Behajtani a szeget, gombostűt. 2) Valaminek kiterjesztett széleit öszvegöngyölíti, s közepe felé tekeri, befelé fordítja. Behajtani a köpönyeg szárnyait. Behajtani a gallért. A nyilt kapu, ajtó, ablak szárnyát behajtani. 3) Embereket vagy más állatokat bizonyos helyre beűz, beterel. Az éjjeli csavargókat behajtani a falu házába. A malaczokat az ólba, a juhohat az akolba behajtani. Különösen tilosban kapott vagy bitang marhákat beterel és zár alá vesz. A vetésekről behajtani a juhokat, ökröket. Sárga csikó a paripám, azon mennék hozzád babám, de a csősz tilosba kapta, a bíróhoz behajtotta. Népd. 4) Átv. ért. behajtani az adót, adósságot, am. sürgetés által beszedni.
A két első pont alatti hajt gyöke azon haj, mely a görbeséget jelentő kaj gyökkel rokon, melynek származékai: kajcs, kajla, kajmó, kajsza, stb. A harmadik pont alatti hajt gyöke pedig az indulatszó vagyis űző, kergető haj! melynek származékai: hajsza, hajhó, hajsz, hajszol, hajhász, hajtsár, hajdu, stb. Ide tartozik 5) az önhatólag használt behajt, azaz, bizonyos fogatu szekéren, kocsin bemegyen valahova. Szép négylovas kocsin behajtott hozzánk. Behajtani az udvarra, a vendégfogadóba. V. ö. HAJT.
