BŰNHÖDIK
BŰNHÖDIK, (bűn-höd-ik), k. m. bűnhöd-tem, ~tél, ~ött. Molnár A. szerint. 1) Bünt követ el. „Bünhödtem, az ártatlan vért elárolván.“ Müncheni cod. „Ne akarjh bünhönnöd.“ Ugyanott. „Bünhöttönk te személyedben.“ Bécsi c. 2) Az elkövetett bünért lakol, szenved. Ha vétkeztél, bünhödjél. Ezért bünhödni fogsz. Bünhödik, aki ebül cselekedik. Km. „Megbűnhödte már e nép a multat s jövendőt.“ Kölcsey. Ma inkább csak a második pont alatti értelemben divatozik.
