CSAP, (3)
CSAP, (3) fn. tt. csap-ot. 1) Valamely testből kiálló, kinövő hosszukás, hengerded csőalakú rész. Innen: jégcsap, hengeresen, rojtosan lefüggő jégdarab; nyelvcsap, nyakcsap; fenyőcsap, a fenyő derekából kinövő ágacska, vesszőcske. 2) Nem tövön, hanem kissé fentebb metszett vessző a szőlőtőkén. Csapra metszeni a szőlővesszőt. 3) A kerékben a talpfákat öszvefoglaló szeg. 4) Némely edények, különösen hordók, csobolyók likas dugasza, melyen az edényben foglalt folyadékot ki lehet ereszteni. Csapra ütni a hordót. Csapról mérni a bort. Csapon áll a hordó. Csapon adja, csapon veszi a bort. Csapon veszi a lisztet, eladja borért a lisztet. Csúzi. Csapot fúr. Iszik, mint a csap. Km.
„Eszik néha egész nap,
Iszik reá, mint a csap.“
Iszik reá, mint a csap.“
| Népd. |
Olyan, mint a csap, azaz részeg.
Rokon vele a vékonyhangu csév, cséve, csép, továbbá a török tapa, latin stipes, stipula, hellen στυπος angol, dán tap, svéd tapp, finn tappi, franczia tapon, olasz zaffo, zippolo, lengyel czop, német Zapfen, Zopf, stb.
