CSAPÁS
CSAPÁS, (csap-ás) fn. tt. csapás-t, tb. ~ok. 1) Ütés, melyet bizonyos csattanó hang követ. Ărczulcsapás, pofoncsapás. Ha a pofoncsapást elszenveded, máskor dorongot hoz reád. (Km.) Egy csapással kettőt üt. (Km.) Egy csapásra két legyet. Km. 2) Nagy károsodás, veszély, leginkább a sors, vagy elemek által. Tűz, vizáradás, marhadög, s egyéb csapások érték már a hazát. A szerencse ritkán elégszik meg egy csapással. (Km). Nagy csapás érte szegényt. Véletlen csapás. Szörnyü csapás. Országos csapás. 3) Marhajárás, vagy ujonnan törött mellékút, milyenek a magyarországi térségeken számtalanok. Egy csapáson járni. 4) A szántótelkeknek felosztása, mely szerént a határ bizonyos részeibe hol őszit, hol tavaszit vetnek, hol pedig egyik vagy másikat ugarnak hagyják. Máskép: nyomás (Calcatura).
