CSAPODÁR
CSAPODÁR, (csap-od-ár) mn. és fn. tt. csapodár-t, tb. ~ok. 1) Mindenfelé, mindenkinek hizelkedő. Csapodár kis gyermek, leányka. 2) Aki társait vagy szerelme tárgyát szüntelen változtatja, ki mindenfelé csapja a levet. Csapodár ifju, csapodár ember. Elmehetsz drága madár, Nem kell nekem csapodár. (Népd). 3) Szeles, állhatatlan, változékony.
Azon nevek osztályába tartozik, melyek ár ér képzővel igékből alakulnak.
