CSÁVA, (1)
CSÁVA, (1), (csáv-a) fn. tt. csávát. Sajátnemű lúg, melylyel a tímárok, tobakok, cseresvargák, szűcsök stb. a bőrt etetik, áztatják, puhítják, elkészítik. Timárcsáva, tobakcsáva, szűcscsáva. Készül különféle szerek vegyülékéből, milyenek: cserfa kérge, hamuzsír, korpa, timsó. Az úgynevezett lánczon-törött juhászbundák bőrét közönséges sós vízben szokták áztatni. Mennyiben a csávának egyik kellékét sós részek teszik, valószinű, hogy e szó gyöke só vagy sav, melyből lett sava, sáva, csáva. Így nevezik átv. ért. azon gödröt is, melyben e lúgot elkészítik, és tartják. Csávába tenni, áztatni a bőröket. Csávával leönteni, leforrázni. Majd öszvekerülünk a csávában, a mese szerint így búcsuzott el a róka a farkastól. Nekem is volt egy bölcs macskám, a csávába holt. Km.
