CSAVAR, (2)
CSAVAR, (2), (csav-ar) azon szavaink egyike, melyek ugyanazon alakban és alapfogalomban nevek és igék egyszersmind; mint fn. tt. csavar-t, tb. ~ok. Tekervényesen rovátkolt hengerded eszköz, fából vagy valamely fémből, nevezetesen vasból, mely vagy hegyes végü, hogy egy más szilárd állományu testbe, péld. fába bele lehessen tekerni, vagy más testbe illik bele, mely belülről üreges, és tekervényesen rovátkolt. Mind a fémből mind a fából való csavar különféle építési, mesterségi, gépészeti eszközökül szolgál. Köznyelven a német Schraube után: sróf, soróf.
