CSŐ, (1)
CSŐ, (1), vagy CSÖH, isz., melylyel a lovat indulásra nógatják, máskép: czo! vagy czoh! s a csikóra vonatkozva: csett és csih. Valószinüen ezen gyökből származott csőd, mint a csődít, csődül szók törzse. Hasonló módon eredtek a mozgásra, cselekvésre biztató nó! gyöktől: nódít, nódúl, nógat, a haj!–tól hajt, hajszol, hajdú, hajcsár. V. ö. HÓ! indulatszó és hódít, hódúl.
