CSÖKÖNYÖS
CSÖKÖNYÖS, (csök-öny-ös) mn. tt. csökönyös-t, vagy ~et, tb. ~ek. Sajátképen lóról mondják, mely makacsul mintegy megköti magát, s vonakodik helyéből mozdulni. Gyöke a csomót jelentő csög, azaz göcs, melyhez hasonló a rokon értelmű csök, t. i. mindegyik a maga nemében nehezen bontható s az oldó erőnek ellentálló. Tisza mellékén: erkölcsös, v. kunhátas. Átv. ért. emberről mondva am. makacs, nyakas, hajthatatlan.
