CZÉGÉR
CZÉGÉR, (némelyek szerint a német Zeiger szóból kölcsönöztetett) fn. tt. czégér-t, tb. ~ěk. Tulajdonkép kocsmák, csapházak czímere, pl. gyalogfenyő ága, szőlőlevél-füzér, szőlőfej, hosszu forgács stb. Jó bornak nem kell czégér. (Km.) Virágos czégért köt ki, mérget árul. (Km.) Minden czégérnek köszönt. (Km.) Hol czégért lát, oda siet. (Km.) Nagy czégért emelt. (Km.) Tréfás néven: Péter szakála. Általán jelent akármely jegyet, mely által másokat valamire figyelmeztetünk, pl. az eladó kocsira vagy bútorra kötött szalmacsutakot, póznára kötött söprüt, mely s szeméthordókat inti, hogy a szemetet oda hordják stb. Átv. ért. megszólás, szégyen, rosz hír. Magát czégérül, vagy czégérre kitenni.
