CZÍN
CZÍN, CZIN, fn. tt. czín-t, tb. ~ek. Fehér, s kevéssé kékesre hajló, fényes és nyujtható fém, mely midőn hajtogatják, különös czin forma hangot ad. Más neve: ón, fehér ón. Használtatik melléknevül is e jelentéssel: czinből való, pl. czin tál, czin tányér, czin kanál stb. Rokon vele a német Zinn, holland, dán, angol tin, latin stannum, franczia estan, etain, spanyol estano stb.
