DAJKA
DAJKA, (daj-ka) fn. tt. dajkát. Általán nőszemély, ki kisdedeket ápol, nevel, táplál. Oh édes anyám, szerelmes dajkám, téged is elhagylak. (Búcsudal). Különösen, 1) szoptató nő, szoptató dajka; 2) ki a kisdedekre vigyáz, velök játszik, őket hordozza, ringatja stb. száraz dajka, máskép némely vidékeken: (a tótos) pesztonka. A legjobb falatot gyermeknek dajka nem adja. (Km). Átv. ért. jelent férfit is, vagy akárkit, ki másra gondot visel, felvigyáz. Én nem leszek más fiának dajkája. Ki vén korában házasodik, dajkát keres magának. (Km).
Héberül daváh, arabul dájet, daviji, törökül dajeh, perzsául dájki. A szanszkritban daj am. táplál. A szláv nyelvekben eléfordúl doyka, dojke, dogka, melyekben dojiti am. fejni, tejet fejni.
