DÉZMA
DÉZMA, fn. tt. dézmát. Tulajdonkép jelenti azon adót, illetőleg tizedrészt, melyet az adózás alatti termesztő a földesurnak, vagy más felsőségnek adni tartozik termesztményeiből. Bordézma vagy dézsma, gabonadézma. Dézmát szedni, dézmát adni. Dézmát pénzen megváltani. Kiadta a dézmát (Km.) Dézmán szedett gabona. Hányják vetik, mint a dézmán szedett gabonát. (Km). Átv. ért. akármiféle rész, melyet adókép fizetni kell, különösen a köznép dézmának mondja a kilenczedet, s hetedet is. Tréfás beszédben jelenti a vagyonnak azon részét, melyet akármely uton módon elvesztett valaki. A tolvajok kivették a dézmát.
Tisza vidékén rendesen dézma, másutt, nevezetesen túl a Dunán: dézsma. Közvetlenül a latin decima (tized). Egyébiránt gyöke egyezik a magyar tíz szóval.
