EGYELES
EGYELES, (egy-el-es) mn. tt. egyeles-t v. ~et, tb. ~ek. Kevert, vegyes. Ő pedig elküldé Nikánort, adván neki az egyeles nemzetségekből nem kevesbet húsz ezer fegyveresnél. (Káldi, Machab. II. 8. 9.). És kőfalakkal környülvétett vala, melyben a pogányoknak egyeles sokasága lakik vala. (Ugyanott 12. 13). Egyébiránt e szó nem más, mint a megforditott: elegyes. V. ö. EGYELEDIK.
