EGYEN, (1)
EGYEN, (1), (egy-en) fn. tt. egyen-t, tb. ~ěk. 1) Oly valami, minek alakja, külseje egy; ugyanazon alakú stb. Innét: egyenlik, egyenlő, egyenruha, egyenlít, egyenel. Jelent tehát egyező hasonlóságot is, pl. sulyegyen, értékegyen. 2) Átv. ért. sik föld, sik tér, minthogy ennek szine is mindenütt azonegy. Innét: egyenes, egyenget stb.
