EGYHÁZ
EGYHÁZ, (egy-ház) ösz. fn. 1) Templom, isteni tiszteletre szentelt nyilvános épület, melyet a magyar nemesb értelemben egyháznak azért nevezett, mert eleinte hihetőleg egy helynek csak egy temploma volt, valamint ma is kisebb, kivált egy vallásu helységnek csak egy temploma van, melyet Isten házá-nak vagy szentegyháznak is hínak. Anyaegyház, fiókegyház.
„S ím harang az éj felében
Szent misére intve, szólal;
Míg egyházban zeng az ének
A magas szülött nevének.”
Szent misére intve, szólal;
Míg egyházban zeng az ének
A magas szülött nevének.”
Tompa.
Eléjön már a régi bibliafordításokban is. „Monda kedig Jézus a papok fejedelminek és az egyház mesterinek” (ad magistratus templi). Tatrosi codex. 2) Átv. ért. a keresztény hívek közönsége. l. ANYASZENTEGYHÁZ.
