~ĚTT
~ĚTT, mult idő raga, mint épít-ětt, fest-ětt, ö, ü után ött: üt-ött, önt-ött, özönl-ött, mély hangon ott: bocsát-ott, maraszt-ott. A többi személyben és tárgyi ragozásban sokszor csak egyszerű t, pl. ad-ott, ad-t-am, ad-t-ál, ad-t-unk, ad-t-atok, ad-t-ak v. ad-t-anak, és ad-t-ad, ad-t-a, ad-t-uk, ad-t-átok, ad-t-ák, magas hangon szeret-ětt, szeret-t-em, szeret-t-él és szeret-t-ed, szeret-t-ünk és szeret-t-ük, szeret-t-etěk és szeret-t-étek, szeret-t-ek v. szeret-t-enek és szeret-t-ék.
Az egyes igéknél (egyszerű nem öszvetett alakjukban) mindenütt föl van jegyezve a múlt idő e szótárban, s a mennyiben a tőszemélytől némi eltérés van, a többi személy is.
