ÉGET
ÉGET, (ég-et) áth. m. éget-tem, ~tél, ~ětt.
1) Valamit tűz által fölemészt, felhasznál, elront, hamuvá tesz. Tüzhelyen fát, kemenczében nádat, szalmát égetni. Tarlót, csereklyét, gizgazt égetni. Elégetni a ruhát. Fölégetni a kazalokat. Kiégetni valakit a házából. Leégetni fenékig az aklokat. Megégetni a boszorkányokat. Akinek a kása megégeti száját, máskor nem felejti fújni tarhóját, v. máskor az alutttejet is megfújja. (Km.) 2) Tűz által valamely új testet alakít, alkot. Pálinkát égetni rozsból, burgonyából, törkölyből. Szenet, meszet, téglát égetni. 3) Átv. ért. mondják indulatokról, kinokról, nyavalyákról stb., melyek vagy a lelket rendkivül izgatják, vagy a testet fölötte élesen sértik. Égeti a szerelem tüze, lángja. Égeti a gonosz lelkiösmeret fulánkja. Égetik a sebek. Égeti torkát a szomjuság. Égeti száját a bors, paprika.
