~ÉKĚNY
~ÉKĚNY, ~ÉKONY, (ék-ony) ösz. képző, mely igékből oly mellékneveket alkot, mely ekaz igében kifejlett cselekvényre hajlamot vagy hajlandóságot, szokásos könnyűséget fejeznek ki, (mind jó, mind rosz értelemben), pl. feled-ékeny, a kinek a feledségre hajlama van, ki valamit könnyen feled; termékeny, a mi bőtermési alkatrészekkel bír; töredékeny vagy újabb módositással: törékeny, ami könnyen törik; hajlékony’ ami könnyen hajlik; aluszékony, alvásra hajlandó, sokat alvó s képes kifejezéssel: tunya, lassú, hanyag (mint az álmos ember). Újabb időben számos új szók alakúltak ezen képzővel, pl. enged-ékeny, tev-ékeny, hisz-ékeny, tetsz-ékeny, csal-ékony, mul-ékony, mozg-ékony. Némi áttétellel (n vagy ny és k helycserélésével) egyezik az ánk, énk képzővel, innen félénk és félékeny mind a régibb, mind az újabb nyelvben divatosak s hasonló jelentésűek.
Értelemben rokon vele az ~atag, ~eteg képző, melynek utóbbi része ~ag, ~eg csakugyan hangban is rokon az ~ék raggal.
Némelyek hajlandók hinni, hogy ezen ~ékěny, ~ékony képző a részesülői ó, ő, és könnyű (vagy könnyen) szókból alakúlt, pl. feledő-könnyű, (azaz könnyen), termő-könnyű, félő-könnyű.
A törökben is eléjön ezen képző mind egyszerű k, ak, ek stb. mind öszvetettebb kan, ghan, gien alakban, pl. kork-mak (félni) kork-ak (félénk v. félékeny), isle-mek (tenni) isle-k (tevékeny), unut-mak (feledni) unutghan (feledékeny), ötle-mek (dalolni, énekelni) ötle-gen (dallos, daloló).
