ÉLED
ÉLED, (él-ed) önh. m. éled-tem, ~tél, ~étt v. ~t. 1) Állatokról szólva am. a holtnak látszó, vagy igen beteg, elájult, ellankadt visszakapja érző tehetségeit, és mozgó erejét. A vízből kihúzott ember éledni kezd. A szárazon heverő békák az esőre fölélednek. 2) A növényeket illetőleg am. foganszik, növényi működése elkezdődik. Élednek az ültetett fűzkarók. Esőben hamar megélednek a lebujtott virágok. 3) Átv. ért. mozgásnak indúl, vesztegleni megszűn. Föléledt benne az utazási, tapasztalati vágy, ösztön. Föléledt benne a kutyavér. (Km.).
