ÉN, (3)
ÉN, (3), elvont gyök, él ének szóban és származékaiban. Feltaláltatik számtalan, mind magyar, mind idegen szókban, (amott többnyire g kiséretében) mint hallhatót jelentő lényeges gyökértag; ilyenek a magyar cseng, leng, peng, pendít, pendül, reng, zene, zeng; s alhangoknál: csang, dana, hang, kong, lant, tanít, tanúl, bong, dong, zong, zsong stb., a latin cano, sono, sonus, tonus, tinnio, a hellen τονος, ϕωνη, ϕωνεω, német singen, Sang, szanszkrit tan (zeng), van, bhan (bong), kan, kvan (hangzik, cseng), perzsa áhang (hang, ének), dán-isztan (tanulni, tanítni), chán-den (énekelni, olvasni); sínai jung és míng (énekelni). A héberben 
(ánáh) énekelni, s a finnben ääni szintén am. a latin sonus, vox stb.
(ánáh) énekelni, s a finnben ääni szintén am. a latin sonus, vox stb.
