ÉR, (3)
ÉR, (3), (l. föntebb ÉR, (1) önh. m. ér-t. 1) Bizonyos távolságig terjed, halad, nyúlik, foly. Térdig ér a víz. Hosszu haja sarkig, szakálla hasig ér. Bécsből a gőzös egy nap alatt Pestig ér. Haza érni. Éjtszaka érni az állomásra. Beérni a faluba. Elérni a kitüzött pontig. Kiérni az erdőből. Fölérni a hegy tetejére. Lassan járj, tovább érsz. (Km.) 2) Hoz, hěz, höz ragu nevekkel am. tapint, illet valamit, hozzá nyúl, dörgölődzik valamihez. Könyökével szomszédjához ért. Ruhája a szennyes, kormos falhoz ért. 3) Ra, re ragu nevekkel, am. valamire ideje van. Nem érek rá a sétálásra. Majd ha rá érek. Továbbá: valamely helyre jut. Későn értünk Budára. Rétre, szántóföldre érni. Néha am. szorítja, sürgeti, bántja valami. Mi ért rád? azaz, mi bánt, mi lelt, mi bajod? Rám ért a köhögés. 4) Vel, val ragu nevekkel am. hozzá fogható, hasonló. Birkozásban nem ér velem. Különösen föl igekötővel. Ő fölér három oly emberrel mint te vagy. Néha, különösen be igekötővel s határzott alakban am. elég, elegendő. Beéri vele. Érd be vele amit kapsz. Ily csekély fizetéssel be nem érem.
