ÉRDĚK
ÉRDĚK, (ér-d-ěk) fn. tt. érdek-ět. 1) Részvét, midőn más ügye, baja, sorsa mintegy bennünket is ér, azaz illet, megillet. Érdekkel viseltetni a szegények iránt. 2) Azon vonzalom vagy inger, mely bennünket valamihez húz. Érdekkel olvastam könyvedet. Ezen foglalatosság különös érdekkel bir reám nézve. 3) Önzés, önhaszonlesés. Ő ezt nem érdekből teszi. Ő neki semmi érdeke sincs a dologban. 4) Tekintet, viszony. Kiki más érdekből nézi a dolgot.
Ezen hasonlatok után: szándék, szurdék, marék itélve, eredetileg hosszu lehetett: érdék, s valamint ama vastaghanguakban az é átváltozott o-ra szándok, szurdok, marok, hasonlóan az érdék-ből lett érděk. Egyébiránt nyilt e-vel is ejtik, mint minden zárt ě-t: érdek.
