ÉRDĚM
ÉRDĚM, (ér-d-ěm) fn. tt. érděm-ět. Eredeti értelménél fogva oly valami, mit tetteink által elérünk, vagy mi bennünket tetteink után ér, illet. Különösen oly tett, vagy tulajdonság, mely által hálára, jutalomra, elismerésre stb. számot tarthatunk. Azon érdeme van, hogy ő törte meg először a jeget. Háborúban vagy békében érdemet szerezni a hazafiak előtt. Érdemünk nélkül sok jót tesz velünk az Isten. Egyházi, polgári, hadi érdem. Fényes, nagy, jeles érdem. Erkölcsi ért. azon szükséges és igazságos viszony, melyben tetteink következményei minmagunkkal állanak, s melyek vagy kellemesek, vagy kellemetlenek. Érdem szerént jutalmazni vagy büntetni valakit. 3) Valamely ügynek, dolognak főrésze, veleje, ami körül a kérdés forog. A dolog érdeméhez szólani. Eléadnia per érdemét.
Eléjön a mandsu nyelvben is erdemu.
