FÁRASZT
FÁRASZT, (fár-aszt v. ~asz-t) áth. m. fáraszt-ott, htn. ~ni v. ~ani, par. fárasz-sz. Eszközli, hogy valaki fáradjon, vagy, elfáradjon. V. ö. FÁRAD. Nehéz munkával, hosszu úttal fárasztani valakit. Kár volt ezért fárasztani bennünket. Elfárasztani, kifárasztani a birkózó társat. Oda fárasztani a cselédet a szomszéd faluba. Magát fárasztani. Kérem, ne fáraszsza magát; e szavakkal köszöni a nép a megkinálást.
