FÚR
FÚR, FUR, gyökige, mely a for gyökkel is (fordít, forgat) szókban rokonnak tekintethetik. Megvan a latin foro, a német bohren, hellen περαω stb. igékben. Áth. m. fúr-t. Valamely testet nyomva és forgatva v. tekerve lyukassá tesz, különösen bizonyos hegyes és csavaros vaseszköz által, melyet furúnak hivunk. Lyukat fúrni a deszkán. Lyukakat fúrni a falba. Kifúrni a hajó fenekét. Fúrják száját, oldalát, mégis feneketlen hagyják. (Km.) Átv. Befúrja magát valahová, am. betolakodik, erőszakosan vagy szemtelenül bekap, bejut. Ez furja a fejemet, am. ezen töprenkedem, aggódom. Megfurom a füledet, am. megtanítlak szóra vigyázni. Ha ki nem mondhatná a titkot, kifurná magát az oldalán.
