FŰRÉSZ
FŰRÉSZ, FÜRÉSZ, (4), hangutánzó, (lásd: e czikk végén) fn. tt. fűrész-t, tb. ~ěk. Eszköz, melynek lényeges része aránylag vékony, hajlós vaslemezből áll, s egyik széle hegyes és éles metszésekkel vagyis fogakkal csipkézett; azon lemez pedig nyomás és ide-oda húzkálás által a legszilárdabb testeket ketté metszi. Ácsok, asztalosok, favágók stb. fürésze. Tájszokásilag: fírész. Kevés képzelődés kell hozzá, hogy ezen szerszámnak ide-oda huzásakor e hangokat halljuk: fü-r-ész, miért is méltán a hangutánzók sorába igtathatjuk; szintén hangutánzással képeztettek a latin serra, német säge nevek is. Az egészen rokon hangú hellen ϕριξ név és ϕρισσω ige borzadást, rázkódást, reszketést jelent; így a szanszkrit bhrais szó is.
