FŰVES
FŰVES, FÜVES, (fü-v-es v. fű-v-es) mn. tt. fűves-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Fűvel benőtt. Fűves utak, utczák, dombok, kősziklák. 2) Fűvel vegyített, kevert, fűszerezett. Füves italok. 3) Fűvel gazdag. Füves rétek; füves kertek. 4) Fűvel élő. Füves ló (nem szénás). 3) Átv. füves (beléndfüves), am. bolond, ki bolond füvet evett.
