GAJ, (1)
GAJ, (1), 1) puszta hang, honnan gajdász, gajdol, gajdolás származnak. V. ö. GAJD. 2) fn. tt. gaj-t, tb. ~ok. A székelyeknél am. rög, göröngy, darancs. (Hellenül: γαια am. föld, olaszul ghiaja, am. kovacs, kövecs). Gajos út, gajos szántóföld. 3) l. GALY.
