GÁZ
GÁZ, fn. tt. gáz-t, tb. ~ok. A gázol igének gyökere, s ennél fogva némely ujabb irók használni kezdik a lábikra helyett, minthogy a gázolásban a lábikra veszen főrészt. Nyelvhasonlatilag mint: láb, lábol, úgy gáz, gázol. Meglábalni a sarat, átgázolni a vizet. Egyébiránt a z-nél fogva hangutánzónak látszik, mint áz-ik, víz, zuhog, s az sz úsz-ik, mász stb. szókban. Gázló az illir nyelvben is gaz, gaza, és szerbül kaz. Más részről szintén rokonságai talán a hellen σκαζω, latin scansio, héber 
(ámegy; vág), arab gaz stb.
(ámegy; vág), arab gaz stb.
