GÜGYÜ
GÜGYÜ, (gügy-ü) fn. tt. gügyü-t. Általában s eredetileg am. gügyő, azaz gügyögő, gagyogó. Különösen 1) Házasságbeli közbejáró, ki rendszerént (gügyögő, gugyogó) vénasszony szokott lenni, máskép: susogó, innen, susogóba menni am. házasság végetti értekezésbe. 2) Csomó nád, gabona, melyet néhutt nyaláb-nak vagy marok-nak mondanak. Több gügyüből lesz egy kéve. Gügyü nem kéve. (Km.). 3) Tréfásan szólva: pálinka; máskép: gugyi. V. ö. GUGYI.
