GYANÍT
GYANÍT, GYANIT, (gyan-ít, V. ö. GYAN) áth. m. gyanít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Szélesb ért. valószinű okoknál fogva, némi adatok után féligmeddig igaznak, valónak vél, vagy a képzeletében, elméjében levő tárgyhoz hasonlónak gondol valamit. Nem tudom bizonyosan, de gyanítom. Ha jól gyanítom, ő oda törekszik, hogy stb. Ezt nem is gyanítottam volna. Mindjárt gyanítottam hozzá, azaz szinlettem hozzá, vagyis hasonlónak tartottam ahhoz, ki eszembe ötlött. Szorosb ért. valami felől rosz, bal véleményt kezd táplálni. Tolvajnak, csalónak gyanítani valakit. Reá gyanítani valakire. Akit egyszer rajtaérnek, többet is reágyanítanak. (Km.).
