GYÖNGY, (1)
GYÖNGY, (1), (gyön-gy v. gyöm-gy) fn. tt. gyöngy-öt. Az eredeti göm-gy v. gön-gy szóból, melynek jelentése gömbölyüség, lett meglágyítva gyöngy, mely ennél fogva a gömbölyüség fogalma mellett, a lágyság, fínomság értelmét is fölvette. Így lágyultak meg, a göngyöl, göngyölget igék, s lett belőlök tájdivatosan gyöngyöl, gyöngyölget. Rokon vele közelebb a latin gemma, török indsü, csagataj üncsü. Általán jelent fínom, gömbölyü fakadást, kinövést, bogyót vagy bogyó alaku testet. Különösen 1) Némely fákon termő bogyók, különösen, melyek nedvei enyv ragadósságával birnak. Tölgyfa gyöngye. 2) A szőlőnek fakadása, bimbója. Szőlő gyöngye. 3) Fehér, vagy fehéres szinű, gömbölyű kinövés némely csigák tekenőjén, melyek ritkaságuk és szépségök szerént, kisebb vagy nagyobb becsüek. Tengeri drágagyöngyök. Fehér gyöngyök. Gyöngyökkel ékesített nyak. Gyöngyökkel himzett ruha. Gyöngyöket keresni, halászni, fűzni.
„Gyémánt és gyöngy nem kell nekem,
Mindkettő oly hideg,
Alattok a szívdobbanás,
Az érzet fagyna meg.”
Mindkettő oly hideg,
Alattok a szívdobbanás,
Az érzet fagyna meg.”
| Flóra. (Tóth Kálmánné). |
Átv. ért. üvegből, vagy drágakövekből készített gyöngyalakú gömböcskék, golyócskák. 4) Nyájas beszédben átv. ért. am. kedves, drága. Gyöngyöm galambom. Gyöngyöm, gyere ide. Édes gyöngyöm. 5) A pezsgésben, forrásban, mozgásban levő folyadékok apró buborékai. Gyöngyöket hány a pohárba töltött bor. Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi. (Fóti dal, Vörösmartytól). Ide tartoznak: harmatgyöngyök, szem gyöngyei, azaz könyűi.
„Nem sírhatok, bár hő zápor gyanánt
Szememben a köny százszor megered:
Midőn kiér a zord világ elé,
Hideg, kemény jéggyöngyökké mered.”
Szememben a köny százszor megered:
Midőn kiér a zord világ elé,
Hideg, kemény jéggyöngyökké mered.”
| Vörösmarty. |
6) Mint határozónév átvitt ért. jelent igen kedveset, vagy igen szépet, dicsőt. Bezzeg az volt ám a gyöngyélet. Gyöngy alak. Gyöngy leány, gyermek. Kiballagék andalgva gyöngy alak, .... megáztam jól, de nem láthattalak. (Kisf. K.). 7) Vadászok nyelvén azon kinövések, melyek az agancson elszórvák, gyöngyöknek hivatnak, s az idős szarvasoknál és bakőzeknél legnagyobbak. (Bérczy Károly Vadászműszótára).
