GYÖNYÖR
GYÖNYÖR, (gyöny-ör, rokon vele különösebben a latin: tener) fn. tt. gyönyör-t, tb. ~ök. Képzőjénél fogva (er, melyből hangrend szerént lett ör) jelent oly valamit, miből a lágyság, ellágyulás, elolvadás ered, vagyis jelenti a kellemes érzéseknek kifolyását, éldelését, melyek a fogékony kül- és belérzékeket édesen meghatják, s az öröm leggyöngédebb élvezetében részesítik. Lelki, szellemi gyönyör. Testi gyönyörök. Gyönyört érezni, élvezni. Gyönyörben részesülni. Gyönyörrel olvasni valamely jeles szépmüvet. Gyönyörrel legeltetni a szemeket a szép természet bájain.
