GYŰR, (2)
GYŰR, (2), (gyü-ör) áth. m. gyűr-t. Rokon a csűr (csavar) igével, és a gyúr vastaghanguval. Ide tartozik a tűr ige is, midőn csavarást, tekerést jelent, pl. feltüri az üngét, betüri gatyáját a csizmába. Megegyezik vele a hellen γνροω, s latin gyro, gero is. A csagataj nyelvben tür am. öszvetekerve köt (Abuska). Értelme: valamit csomóba, gömbölyűre, ránczokba öszvehajtogat, tekerget. Begyűrni a kendőt a zsebbe. Öszvegyürni az asztalkendőt. Felgyűrni az üngöt. Felgyüri a karját, s birkozni készül. A féreg is meggyüri magát, ha tapodják. (Km.).
