HABOZÓ
HABOZÓ, (hab-oz-ó) mn. tt. habozó-t. 1) Habot csináló vagy habot lemerő, leszedő. Vizet habozó malomkerék. Habozó kalán. 2) Valamit habalakú vonalakkal, csikokkal ékesítő, tarkázó. Aczélt habozó fegyvercsiszár. 3) Határozatlan, ingadozó, magát eltökélni nem képes lelkiállapotban levő. Habozó elme. Hitében habozó rosz keresztény.
