HADAR
HADAR, (had-ar) áth. m. hadar-t. 1) Csatázó hadak módjára ide-oda csapkod, üt, vág; különösen a cséplőkről mondjuk, midőn csépjeikkel a gabonát verik. 2) Hidor, azaz port, gabonaszemeket, hamut, tüzet stb. valamely eszközzel tovább tol. 3) Átv. ért. szaporán, érthetetlenül beszél. Hadarja (v. habarja) a szót. A gyököt közvetlen hangutánzónak is vehetjük, mint hadaz, hadász is mutatja.
