HALLAT, (2)
HALLAT, (2), (han-l-at) miveltető, m. halat-tom, ~tál, ~ott. Valamit hallani enged, valaminek hallását eszközli. Szavát hallatni. Magát hallatni, azaz nyilványos helyen, pl. szinházban szinészi stb. eléadással vagy énekléssel föllépni. Magáról valamit hallatni, azt eszközölni, hogy mások valamit felőle tudjanak, szóljanak.
