HALLGATAG
HALLGATAG, (han-l-og-at-ag) mn. tt. hallgatag-ot. 1) Csendes, nem szóló, nem zajongó. Hallgatag ember, ifju. Magába zárkozott hallgatag vén. 2) Titkolódzó, valamit kimondani nem akaró. Titkot hallgatag emberre kell bízni. 3) Törv. ért. ami világosan ugyan nincs kimondva, de magában, alattomban értetik. Hallgatag szerződés, megegyezés. (Tacitus contractus, conseusus). 4) Átv. ért. mondják lelketlen lényekről is, midőn semmi neszt nem csinálnak. Hallgatag erdő. Hallgatag éj.
