HÚGY
HÚGY, HUGY, (2), (hú-gy) fn. tt. húgy-ot. Gyöke a hangutánzó hu = zu, su. Németül seichen, a felső németben saichen, a régi németben seichon, hugyozni; és finnül kusi, húgy, kusin, kuden, am. hugyozom. Folyadék, mely az emlős állatok veséiben elválasztódik, az úgynevezett húdhólyagban öszveszivárog, s a húdcső által a testből kitakarodik. A húgyot elereszteni. Húgyból megitélni a betegséget. Sárga, mint a húgy. Tiszteségesebben szólva: vizelet.
