HULLAT
HULLAT, (hull-at) áth. m. hullat-tam, ~tál, ~ott. 1) Eszközli, hogy valami hulljon, potyogjon, egymás után essék. V. ö. HULL. Könyüket hullatni. Likas zsákból kihullatni a buzát. Nem mind bors, amit a kalmár ebe hullat. (Km.). Vérét hullatni az ellenségnek. 2) Egymás után veszt, elveszt, el-, kiejt. Hajait hullatni. Fogait hullatni. Elhullatni zsebből a pénzt.
„Hullatja levelét az idő vén fája,
Teritve hatalmas rétegben alája.
Teritve hatalmas rétegben alája.
Arany.
