IB
IB, elvont gyök, mely csak némely helynevekben, u. m. Ibafa, Ibéd, Ibor-fia, Ibrány, Ibrony maradt fen. Az ibolya közösnek látszik a latin viola, német Veil, Veigel szókkal. A gyógytani: iblany, iboló stb. újabb származásuak, s ibolya szóból alkotvák. Egyébiránt e szóban, ib jelentése azonosnak vétethetik a bő jelentésével, a midőn ibolga (= iboló) magyar értelmezéssel annyi volna, mint bővülő, bővölködő, mi a nevének meg is felel, minthogy igen bő v. dús virágzású. Eléjön még ibrad és ibrant szókban is. l. ezeket.
