IGAZSÁGOS
IGAZSÁGOS, (ig-az-ság-os) mn. tt. igazságos-t v. ~at, tb. ~ak. Igazsággal egyező, törvényszerü, jogos, mások igazait tiszteletben tartó; nem részrehajló, igazán itélő. Igazságos követelés. Igazságos eljárás. Igazságos itélet.
„Hol Mátyás, az igazságos?
Te láttad őt boldog Rákos.“
Te láttad őt boldog Rákos.“
| Kisfaludy K. |
Szélesb ért. méltányos, a körülményekhez képest követelhető, mire mások kára nélkül igényt lehet tartani, mi létező törvények által ugyan nincs meghatározva, de a dolog természeténél fogva el nem mulasztható. Igazságos dolog volt eltörleni az urbéri tartozásokat, s behozni a köz teherviselést.
