ILDOMOS
ILDOMOS, (ildom-os) mn. tt. ildomos-t v. ~at, tb. ~ak. Eszélyes, a kitüzött czélra szolgáló eszközöket okosan megválasztó, tetteit a dolgok mivoltából kifejlett körülményekhez alkalmazó. És dicséré úr e hamisságnak folnagyát, mert ildomoson tölt volna, mert e világnak fiai ildomosbak fényességnek fiainál. Legyetek azért ildomosok, miként kígyók. „Estote prudentes, sicut serpentes.“ (Münch. cod.).
