ISZAM
ISZAM, (isz-am) fn. tt. iszam-ot, harm. szr. ~a v. ~ja. Eredetileg, s általán am. helyből való kimozdulás, csúszás, sikamlás. Gyógytani ért. valamely zsigernek rendes helyzetéből részintes vagy egészleges kilépte, természetes vagy más nyiláson, úgy hogy a kimozdult rész köz takarók nélkül a légel érintkezésbe jön (prolapsus, procidentia).
