ÍGEGYÖK
ÍGEGYÖK v. IGEGYÖK, (íge-gyök) ösz. fn. Nyelvtani ért. a jelentőmód jelenidejének egyes számbeli határozatlan alakú harmadik személye, mely valamennyi igemódositás, igeragozás alapjául szolgál. Az igegyökök 1) vagy változatlanok, azaz minden ragozásban megtartják eredeti alakjokat, milyenek a mássalhangzón végződők általában; kivéve a t betüt a parancsoló és kapcsolómódban, továbbá azokat, melyek toldalékosak, mint: teszen, veszen, megyen, törik, nyúlik, esik stb. vagy változók, mint az í, ó, ő, ú, ű végzetüek; 2) vagy eredetiek, mint: dob, ad, döf, nyom, tol, üt, s ezek a sajátlagos igegyökök; vagy származottak, mint: dobat, adogat, döföd, nyomkod, tolong, ütöget; s ezeknek helyesebben igető v. igetörzs a nevök; V. ö. ÍGETŐ; 3) vagy egyszerüek, segéd- v. toldalékbetü, vagy szótag nélkül, vagy pedig toldalékosak, mint: vi-sz és vi-sz-en, hi-sz és hi-sz-en, te-sz és te-sz-en, le-sz és le-sz-en, e-sz-ik, i-sz-ik, al-sz-ik, nyug-sz-ik, fek-sz-ik, s általán minden ikes igék.
