ÍGETŐ
ÍGETŐ v. IGETŐ, (íge-tő) ösz. fn. Az igeszóban oly rész, mely a további ragozásnak alapúl szolgál, Szigorún véve különbözik ettől az igegyök, mely csak gyökszókban jön elé, s legelső alapja a ragozásnak, pl. kér igegyök, ettől közvetlenül származnak: kérek, kérsz, kért, kérni, kérend stb. igetők: kérn (melytől: kértem, kértünk), kérend, (melytől: kéretdek, kérendesz, kérendünk) stb. származnak. Származott igéknek csak igetőjök van, pl. épít, épűl, tekint, gondol. Az ikes igék igetője úgy áll elé, ha az ik ragot onnan elgondoljuk, pl. érkez-ik, gondolkod-ik.
