KACZOR
KACZOR, (kacz-or) fn. tt. kaczor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Gyöke vagy a görbeséget jelentő kacz, s rokon a kacs szóval, vagy pedig itt a kacz vágást, metszést jelent mint a kés szóban, s itt rokon a török kesz-mek (vágni, metszeni) s magyar kacza és kaczat szókkal. Igy nevezik a kertészek és szőlőmívesek az ágnyeső, vinyegemetező, görbe kést. A finnben is eléjön: kassara.
